A Magyar Péter által meghirdetett demonstráción több tízezer, egyes becslések szerint százezer ember vett részt. A jobboldali média szerint ott, ahol a Békemeneten annak idején "másfél millióan" voltak, most alig 40 ezren lehettek csak, miközben a Kossuth tér tömve volt emberekkel, s a tömeg a környező utcákban ért véget. Mindegy, sok értelme nincs fölösleges számháborút vívni, a lényeg, hogy valóban régen látott nagy tömeg gyűlt össze a tüntetésen.
A fiammal fél háromra értünk a Kossuth térre, ahol még csak gyülekezett a nép, s így sikerült a színpadhoz közeli helyre bepréselődnünk az ácsorgó emberek közé. S nekem ez volt a lényeg: a 70-200 mm-es objektív még éppen "rálátott" a dobogóra, így tudtam értékelhető képeket készíteni a fellépőkről. Közvetlenül mellettünk volt a hivatásos fotósoknak elkerített magasított pódium, amelyet testes kidobóemberek őriztek. Folyamatosan ellenőrizték a belépni szándékozók iratait, s úgy tűnt valamiféle előzetes regisztrációhoz kötötték a belépést, s csak a listán szereplők nyerhettek bebocsátást a mennyei magasságokba.
Hamarosan megérkezett a Deák térről a vonuló tömeg, akik viszont már csak a tér legszélén találhattak helyet, és a környező, becsatlakozó utcákba ért a végük.
A rendezvény házigazdája Péter Petra rádiós műsorvezető volt. Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét szavalta el, majd Nagy Ervin külhoni magyarok leveleit olvasta fel. A Svájcból érkezett Keresztesi Péter úgy fogalmazott, hogy „ma hazánk jövője a tét”.
Szigetszentmiklós polgármestere, Nagy János beszéde szerint a DK arra akarta rávenni, ami ellen küzdött. Lejárató hadjárat indult ellene, és ekkor mondta ki először azt, hogy „ezek ugyanazok”.
Tarr Zoltán református lelkész Gulyás Gergelytől idézett, miszerint „egészséges keresztény egyházak nélkül nincs egészséges társadalom". A beteg magyar társadalomban kiemelt felelősség terheli az egyházakat, majd megemlítette Balog Zoltán tettét, amelyet elfogadhatatlannak nevezett, és bocsánatot kért a bicskei gyermekotthon áldozataitól.
Nem sorolom tovább a felszólalásokat. Volt együtt éneklés (Tolcsvay: Nemzeti dal, majd LGT: Miénk itt a tér - Nagy Ervin a capella vezényletével), a Polip című olasz maffiasorozatot idéző videó és annak zenei megidézése, de a fő attrakciót természetesen Magyar Péter felszólalása jelentette. Ekkor már két órája álldogálltunk egy helyben, szűk, levegőtlen tömegben, hátamon a 5-8 kg-os fotós hátizsákkal, s éreztem, hogy még tíz perc és elhagy az erőm, összecsuklom, mint a rongy. Kénytelen-kelletlen kimenekültünk a tömegből (a fiam nyilván bírta volna még), s a tér szélén beszuszakoltam maga két padkán ülő ember közé.
Megmenekültem, de Magyar Pétert már nem tudtam fotózni - ez kimaradt. Meghallgattuk mondanivalójának a lényegét (Legyél a változás! néven egyesületet alapított - vagy vett át -, hamarosan pártja lesz, amelyről többet nem árult el, és mivel többen kérdezték, lesz-e további leleplező hír, vagyis "robban-e atombomba", arra azt válaszolta, hogy "az atombomba mi vagyunk, magyar emberek"), majd amikor úgy láttuk, hogy több információra nemigen számíthatunk, de a metrót (a tízezres tömeg rohama előtt) még időben elcsíphetjük - hazaindultunk.
Kiegészítés: számomra mulatságos utózöngéje a történteknek, hogy a néhány nappal később bejelentett pártformáció rövidítése éppen Tisza (Tisztaság és Szabadság) - amely nem kicsit hasonlít a saját fotós megnevezésemre (tiszafotó), amely egyébként a nevem kezdőbetűiből származik (Ti Sza), és más alkalmakkor is használni szoktam.
